Az alaszkai klee kai fajtaleírás: Ezt a kutyafajtát Alaszkában tenyésztette ki Linda Spurlin és családja a gyakran alaszkai huskynak is nevezett északi spicctípusú kutya kisméretű változataként. A ’70-es évek elejétől 1988-ig a Spurlin család nagy körültekintéssel választotta ki azokat a kutyákat, amelyek megjelenés és egészség szempontjából megfeleltek a magas elvárásaiknak. 1988-ben az alaszkai klee kait mások számára is elérhetővé tették. Spurlin asszony az új fajtának eredetileg a „klee kai” nevet adta, amit 1995-ben „alaszkai klee kai-re” változtattak, hogy a származási helyüket is jelezze. Az alaszkai klee kait a United Kennel Club 1997. január 01. napján ismerte el.
Általános megjelenés - "A minihusky"
Az alaszkai kleei kai-re gyakran északi ősének, az alaszkai huskynak kicsinyített változataként „minihusky” megnevezéssel hivatkoznak. Fejük ék alakú, az arcon feltűnő maszkkal. Fülük felálló, bundájuk dupla rétegű. A testük hossza alig haladja meg a magasságukat. Farkuk jól bundázott és figyeléskor vagy mozgáskor a hát közepe vagy a test valamelyik oldala felé kunkorodik. Az alaszkai klee kai megjelenése tükrözi annak északi származását.
Az alaszkai klee kai legfontosabb jellegzetessége az arcon található kontrasztos színezetű maszk, jól definiált, az orrhát közepén húzódó sávval, és szegéllyel a szemek körül. Nagyon kíváncsiak, intelligensek, élénkek, gyorsak és mozgékonyak. Hűséges és éber természetük miatt az alaszkai klee kaiek remek házőrzők és nagyon ügyesen jeleznek. Kis termetük ellenére hajlamosak lehetnek a területük védelmezésére. Gazdájukhoz kötődnek, remek társak, de idegenekkel szemben óvatosak lehetnek.
Fejük tiszta, ráncmentes és arányos a testükkel. A stop mérsékelt.
Felülről vagy oldalról nézve a koponya és az arcorri rész az orr irányába elkeskenyedik, széles alapú éket formázva. A koponya enyhén lekerekített és viszonylag széles.
A legszélesebb pontjától a szemek felé fokozatosan keskenyedik. Az arcorri rész a stoptól az orrig ugyanolyan hosszú, vagy picit rövidebb, mint a koponya a nyakszirttől a stopig. Oldalról vagy felülről nézve az arcorr attól a ponttól kezdve, ahol a koponyához csatlakozik, az orr irányába enyhén elkeskenyedik.
A pofa a szemek alatt telt. Az állkapocs erős, de nem kiugró. Az ajkak szorosan zártak, a fekete vagy szürke árnyalatú szőrzettel rendelkező kutyák ajkai feketén pigmentáltak, a vörös árnyalatú szőrzettel rendelkező kutyák ajkai májszínűen pigmentáltak.
Hiánytalan, erős, fehér fogazat. Ollós harapás. A fekete vagy szürke árnyalatú szőrzettel rendelkező kutyák orra fekete; a vörös árnyalatú szőrzettel rendelkező kutyák orra májszínű. Oldalról nézve az orr az arcorri rész felső vonalával azonos síkban helyezkedik el, és épphogy túlnyúlik az állkapcson. A szemek közepes méretűek és bármilyen szín vagy színkombináció elfogadott.
A mandulavágású szemek a legkívánatosabbak, amit az ovális és a kerek szemek követnek, ebben a sorrendben. A szemek ferdén állnak, és a fekete vagy szürke árnyalatú szőrzettel rendelkező kutyáknál feketén szegélyezettek, míg a vörös árnyalatú szőrzettel rendelkezőknél a szegély májszínű.
A fülek hegyesek, erősen felállóak és felfele irányulók, szőrrel gazdagon borítottak, alakjuk háromszögletű, a fej méretéhez képest arányaikban picit nagyok. A bőr vastag a fülek tövétől a hegyükig. A fülek úgy állnak, hogy az egyes fülek belső szélei az alattuk található szem belső fele felett helyezkednek el. A fülek hegye enyhén lekerekített. A fülek rendkívül mozgékonyak és érzékenyen reagálnak a hangokra.
Nyak és test
A nyak közepes hosszúságú, ívelt, az álló kutya büszkén kinyújtja. Ügetésnél a nyak kinyújtott állapotú, így a fej kissé előretartott.
A vállak mérsékelten hátradőlnek. A lapocka és a felkar nagyjából azonos hosszúságúak. Szemből nézve a mellső lábak egyenesek, párhuzamosak és egymástól mérsékelten távol állnak, a kutya méretéhez igazodó, mérsékelt és finom közötti csontozattal. A csánkok ruganyosak és erősek, viszonylag rövidek és enyhén lejtenek. A könyökök nincsenek sem közel, sem távol a testtől, hanem azzal párhuzamos síkban helyezkednek el.
Oldalról nézve a test hossza a vállcsúcstól a far leghátsó pontjáig valamivel meghaladja a test martól a talajig mért magasságát. A mar alig valamivel van magasabban, mint a far. A hát felső vonala a közvetlenül a mar mögötti résztől az ágyékig egyenes. A far enyhén lejt, de soha nem olyan mértékben, hogy korlátozza a hátsó lábak hátrafelé mozdítását.
A bordák a gerinctől jól kiugorva erős hátat alkotnak, ahonnan lefele és befele ívelve keresztmetszeti nézetben majdnem szívalakot formáznak. Az ágyék erős és rövid, de keskenyebb, mint a mellkas és kissé felhúzott.
A mellkas mérsékelten széles és a könyökig ér. Oldalról nézve a mellkas legmélyebb pontja közvetlenül a mellső láb mögött található. Az előmellnek lapos, ovális alakban a mellső lábak vonala elé kell nyúlnia, de a szegycsont nem lehet túl hegyes.
Hátulról nézve a hátulsó csánkok párhuzamosak és egymástól mérsékelten távol állnak. A hátulsó lábak mérsékelten szögeltek a térd- és csánkízületeknél. A hátulsó csánkok jól leereszkednek és bármilyen szögből nézve merőlegesek a talajra.
A mancsok mérete az adott kutya csontozatához igazodik, alakjuk ovális. A lábujjak jól íveltek. A talpak vastagon párnázottak és a lábujjak és a párnák között dúsan szőrözöttek. A talppárnák közötti és a mancsok külső szélein található szőrzet trimmelhető. Valamennyi farkasköröm eltávolítható.
A faroknak jól bundázottnak kell lennie, és épp csak a hát felső vonala alatt kell elhelyezkednie. A lazán, természetesen kunkorodó, a hát közepe vagy a test valamelyik oldala felé hajló faroktartás a kívánatos. A kutya nyugalmi állapotban vagy ismeretlen helyzetekben leeresztheti a farkát, de a figyelő vagy mozgó kutya farka lazán, természetesen felkunkorodik. Előnyös, ha a farokcsúcs szőrzete sötét.
A szőrzet kétrétegű és megfelelően hosszú ahhoz, hogy a fajta északi őseire emlékeztetően dús bundázat benyomását keltse. A szőrzet soha nem olyan hosszú, hogy elrejtse a kutya körvonalait. A nyakon a szőrzet védelmező nyakfodrot képez, ami belesimul a szügy szőrzetébe. A farok jól bundázott, a tövénél és az alsó részén a szőrzet hosszabb. Hosszabb szőrű kutyáknál előfordulhat zászló a mellső lábak hátsó részén, a kutya hátulsó felén a fartól a csánkizületig, a test és a farok alsó részén, valamint a füleken.
Az alszőr puha, sűrű és elég hosszú ahhoz, hogy elbírja a fedőszőrzetet. A fedőszálak egyenesek, de soha nem nagyon durvák vagy túl puhák. A vedlési időszakban az aljszőrzet hiánya normális. Ez a fajta teljesen természetes állapotban mutatandó be, de a talppárnák és a mancsok körüli szőrzet trimmelése megengedhető a rendezettebb megjelenés érdekében.
Az alaszkai klee kai fajtaleírás szerint a fekete, szürke és vörös árnyalatú szőrzet elfogadható, feltéve, hogy az arc maszkja kifejezett és jól látható, és a kutya arcának alsó felén, nyakán, mellkasán, a hátulsó végtagjai külső oldalán, mancsain, lábain és a hasi részén kontrasztos világosabb szín látható. Az általános megjelenést szimmetria jellemzi.
A legkívánatosabb mintázatok közé tartoznak a világos színű foltok a szemek felett, világosabb szőrzet a fülek belsején, sötétebb színezet a farok csúcsán, valamint az egész arcot borító maszk, ami a koponyán sötétebb színű, lehúzódik az orrhátra és a szemek köré, vagy azokat szegélyezi, feltéve, hogy az arcorr (vagy az arc) felénél nem terjed lejjebb. Egyenletesen sötét színű sáv a homloktól az orrháton egészen az orrig, anélkül, hogy az arcorri rész oldalára lenyúlna. Kontrasztos világosabb szín a kutya arcának két oldalán a szemek külső sarkai és a fültövek közötti vonalig, lehúzódva az arcorr két oldalán, az áll alá és a torkon. A fülek belsejének szőrzete ugyanilyen kontrasztosan világosabb színű kell, hogy legyen.
Az elfogadható, de kevésbé kívánatos mintázatok közé tartoznak az alábbiak: fehér csúcsú farok, a koponya és a stop közepén található világos színű folt. Az ilyen és a szemek feletti világos foltok kivételével minél több a világos, kontrasztos szín az arc felső részén, annál kevésbé kívánatos a maszk, és minél több a sötét szín az arc alsó felén, annál kevésbé kívánatos a maszk. A legkevésbé elfogadható az angolul „Widow’s Peak”-nek nevezett mintázat, amikor a fej tetejéről a homlok felső részének a közepére nyúló rész kivételével az egész arc világosabb színű.
Az alaszkai klee kait kicsitől közepesig terjedő méretű kutyának szánják. A magasságot a martól a talajig mérik. A súlynak a magassághoz és a csontozathoz kell igazodnia úgy, hogy az állat ne tűnjön se túl súlyosnak, se túl soványnak.
Az alaszkai klee kai északi őseinek lágy, könnyed és kecses lépteivel kell, hogy mozogjon. Kiállításon a ringben laza pórázon kell vezetni, mérsékelten gyors ügetésben, bemutatva a jól nyújtott mellső és a nagy tolóerejű hátulsó lábakat. A sétáló kutyát elölről hátrafele nézve az alaszkai klee kai nem egy nyomon halad, de ahogy a sebesség nő, a lábak fokozatosan befele irányulnak, míg végül a talppárnák közvetlenül a test hosszanti középpontja alatti vonalra esnek. Ahogy a mancsnyomok közelítenek egymáshoz, a mellső és hátulsó lábak egyenesen előre lendülnek, sem a könyökök, sem a térdek nem fordulnak ki vagy be. A járó kutya hátvonala stabil marad és egyenesnek tűnik.
Hivatalos fajta standard 2019 február
Érdeklődés esetén ne habozz felhívni minket! Biztos lehetsz benne, hogy válaszolunk minden kérdésedre! Várjuk jelentkezésed!
© Minden jog fenntartva - Dark Dog Force Kennel - minihusky.hu